X. A Gerinc Sérülései

 


100 ezer lakosra évente átlagosan 2-5 gerincsérülés jut. A gerincsérüléseknek kb. 10 %-a jár gerincvelő sérüléssel, s quadri- vagy parapaaresist, -plegiat okoz. Ritkán előfordulhat hemisectio medullae spinalis (Brown-Sécard szindroma). Baleset kapcsán sérülhet a gerincoszlop és a gerincvelő is, ennek megfelelően kell a sérültet vizsgálni, ill. ellátni. Súlyosnak tekintjük az idegrendszi károsodását és/vagy a gerincoszlop instabilitását okozó sérüléseket, melyek leggyakrabban országúti baleset, vízisportok (alacsony vízbe történő fejesugrás) és síbalesetek következtében jönnek létre. Súlyos baleset esetén mindig feltételezhető gerincsérülés, de ha a beteg eszméletlen, ennek tünetei általában nem szembeötlőek! A gerincsérüléseket a trauma mechanizmusa alapján csoportosíthatjuk.

A gerinc horizontális szegmentumokból (metamerekből) áll. A gerincoszlop stabilitását három vertikalis oszlop biztosítja: a legismertebb, s a klinikai gyakorlat számára legpraktikusabb a Denis féle „hármasoszlop-koncepció”. A csigolyák corpusainak és porckorongoknak az elülső fele és a lig. longitudinale ant. az elsülső oszlop; a corpus hátsó fele és a lig. longitudinale post. a középső oszlop; végül a zygapophysealis izületek a teljes hátsó szalagrendszerrel együtt képezik a hátsó oszlopot. Nativ oldalirányú rtg. felvételen az oszlopok folytonossága ellenőrizhető. Ha bármelyik horizontális szegmentumban két oszlop elemei sérülnek, a gerinc instabilnak tekintendő, s a beteg nem állítható fel! Egy oszlop sérülése mellett a gerinc általában megőrzi stabilitását. Fontosak még a bordák, melyek a thoracalis gerincet mintegy "sinezik". Ezért, a legsúlyosabb instabilitás az ágyéki, thoracolumbalis átmenet és a nyaki gerinc szintjein jöhet létre. (Az instabilitás kérdését lásd még alább a stabilizációs műtétek leírásánál [X.C.8 fejezet]!)

A gerincvelő károsodásának mértéke határozza meg a sérülés kimenetelét, hiszen a csontsérülés és deformitás általában igen jól kezelhető, mert a vázrendszer regenerációs képessége jó. Az ellátás során arra kell törekedni, hogy a meglévő neurologiai funkciókat megtartsuk, az idegelemek esetleges compressióját megszüntessük és a gerincoszlop stabilitását visszaállítsuk. Fontos, hogy a hólyagot retentio esetén néhány órán belül a beteget megkatéterezzük, nehogy az atonias hólyag túlfeszüljön és ezáltal a rehabititátio során ne tudjon az automata-hólyag kialakulni.

A gerincoszlop sérülésének diagnosztizálása:

  • Distorsio esetén csigolyaelmozdulás csak az erőbehatás idején lép fel, neutrális helyzetű rtg. vizsgálatkor nem látható (disco-ligamenter instabilitás). Harántlaesiot okozhat.
  • Subluxatio (partialis dislocatio) a kisizületek izfelszinének elmozdulásával jár, s a gerinc instabilitását eredményezi.
  • Luxatio (dislocatio) a kisizületek izfelszinének egymástól való teljes eltávolodása, instabilitást eredményez.
  • Fractura
    • stabil (processus spinosust, ill. transversust, arcust, csak egy oszlopot érintő törések)
    • instabil (legalább két oszlopot érintő törések). Kombinált sérülésekkel állunk szemben az esetek egy részében. Subluxatio, luxatio törés nélkül ritkán fordul elő (ábra).

X.A. A nyaki gerinc sérülései

A flexios, flexios-rotatios sérülések: Általában a C.V.-VI.csigolyák sérülnek. Az egyik, vagy mindkét kisízület subluxálódhat vagy teljes ficamot szenved, s ebben a helyzetben rögzül. A ficam klinikai jellemzője a rugalmas rögzítettség! Mivel ehhez a sérüléshez mindig a hátsó hosszanti szalag sérülése is társul, a gerinc instabillá válik. A gerincvelő comprimálódhat, vagy megnyúlhat, direkt sérülést szenved, vagy a segmentalis erek sérülése révén, vérellátása károsodik.

Compressios törés: A gerinccet verticalis irányban érő erőbehatások során alakul ki (alacsony vizbe fejesugrás, közlekedési baleseteknél fejtetőre esés). A csigolyatestek összeroppannak („burst fracture”), s ehhez társulhat a gerinc csatorna szűkülete a csigolyatest hátsó részének elmozdulása miatt. Leggyakrabban a C.V-VI. csigolyák magasságában alakul ki. A töréseknek kb. felében komplett idegrendszeri károsodás alakul ki a sérülés szintje alatt, vagy igen gyakran társul hozzá elülső gerincvelői laesio tünetegyüttese.

Hyperextensios sérülések: ez a sérülésfajta inkább az idősebb korcsoportot érinti, s azokat, akiknél a gerinccsatorna, degeneratív gerincbetegség következtében, már egyébként is szűkült. A csontos elemek sérülése gyakran hiányzik, s a trauma következtében az elülső hosszanti szalag sérül. A gerincvelő sérülése általában részleges, melyet előlről a degenerált csigolyatest comprimál, hátulról a hypertrophias sárga szalag, mely a gericcsatornába domborodik az extensio hatására. Sérülés gyakorlatilag nem okoz instabilitást, viszont centralis gerincvelői sérüléssel, esetenként haematomyeliával jár.

Az "ostorcsapás" vagy "whiplash" a hyperflexiót követő hyperextensio. Gyakori autóban, frontális ütközéskor.

Hyperrotácio atlas és dens töréseket okozhat.

Direkt erőbehatások (lövési, szúrási sérülések) a gerinc nyilt sérüléseit okozzák, előfordulhat törés nélkül is.

X.B. A thoracolumbalis gerinc sérülései

Flexios, rotatios sérülések: leggyakrabban a Th. XII. és L.I. csigolya magasságában alakul ki. A Th. XII. csigolya teste az L.I-en anterior irányban dislocálódik. Ehhez a hátsó hosszanti szalag, a kisizületek, valamint a csigolyaívek törése társul. Az alsó csigolya testének elülső része ék alakú compressios törést szenved. A sérülés mindig instabil, a gerincvelő, a conus vagy a cauda complett károsodását okozza (ábra1, ábra2, ábra3).

Compressios törések: nagyon gyakori sérüléstípus a thoracolumbalis gerincen. A gerincre verticalis irányu erő hat (pl. ülepre esés), mely a csigolya testének ék alakú törését okozza. A csigolyatest magassága csökken. Ha csak az elsülső oszlop sérül nem okoz instabilitást, s neurológiai deficit is csak ritkán társul hozzá.

Hyperextensios sérülés: ebben a magasságban igen ritka. Ilyenkor az elülső hosszanti szalag szakadását, valamint a porckorong rupturáját okozza. Az érintett csigolyatest elülső-hosszanti törése társulhat hozzá. A sérülés instabil, súlyos gerincvelői károsodással jár.

Nyílt gerincsérülések: az I. világháborúban bajonettek, manapság késszúrás és lőfegyverek okozzák. Csontfragmentumok, lövedék vagy késpenge hatolhat a gerincvelőbe, s direkt gerincvelői sérülést vagy vascularis károsodást okoz.

X.C. Speciális nyaki gerinc sérülések

X.C.1. Jefferson-törés

A sérülés úgy jön létre, hogy a koponyára direkt verticalis erő hat, mely a koponyát lenyomja a gerincoszlopra. Az atlas a condylus occipitalisok és az axis közé szorul, s az atlas hátsó, vagy mindkét ivén bilateralisan alakul ki törés. A tarkó kötötté válik, a fej ferde tartásban, a páciens a fejét két kezében fogja, s lefelé vagy felfelé tekintéskor a fej mozgatását - a nagy fájdalom miatt - a kezével segíti. A garatban egy erősen nyomásérzékeny kiemelkedés tapintható. A betegek egy része a súlyos gerincvelő károsodás miatt azonnal meghal. Az orvoshoz eljutók mintegy 50 %-ban viszont nem csatlakozik neurológiai deficit. (ábra)

X.C.2. A dens epistrophei törése

A dens törhet a basisánál (II. típus, instabilitással jár), ill. ez a törés időnként ráterjedhet a C.II. csigolya testének elülső felszínére is (III. típus), instabilitást okozva. Igen ritka a csúcs törése (I. típus), amely a stabilitást nem befolyásolja. Előfordul törés nélkül is a ligamentum transversum szakadása, ez atlanto-axialis subluxatiot okoz. Leggyakoribb a basisnál bekövetkező törés (II. típus)(kép1, kép2). Ilyenkor nagyon gyakran sérül a dens vérellátása is, mely a későbbiek során álizülettel történő gyógyulásra hajlamosít. Mivel a sérülés mechanizmusa során a nyaki gerincet rögzítő szalagok is sérülnek, nagyon gyakran jön létre, atlanto-axialis dislocatio, bármely irányban (kép). Az előre, vagy hátra történő elmozdulás a veszélyesebb, de itt a tág a canalis spinalis sokat compenzálhat. Ilyenkor a dens törése „életmentőként” szerepelhet, hiszen ha a dens nem törik, hanem a kisizületek luxatiojával együtt a ligamentum transvensum szakad el, a helyén maradó dens, a nyúltvelőbe fúródva a beteg azonnali halálát okozhatná.

X.C.3. Hangman`s törés (“akasztott ember törése”)

Mivel ez a sérülés típus a kötél általi kivégzés során következik be leggyakrabban, nevét is innen kapta. Ilyenkor a C.II. csigolya teste, a C.III-on anterior irányban elmozdul. A töréshez a C.II. csigolya ívének törése is társul. A CII csigolya ive a gericcsatorna irányába mozdul, s igy a gerincvelő harántlaesioja miatt az elitélt azonnali halála következik be. Közlekedési baleseteknél hyperextensios mechanizmussal hasonló sérülés következhet be, s itt a C.II. ív törése, mivel az nem mozdul el a gerinccsatorna irányába, megmentheti a beteget a harántlaesiótól (preoperatív, postoperatív kép).

X.C.4. A gerincsérüléseknél alkalmazható diagnosztikai eljárások

Az egyszerű röntgen felvétel és a CT, elsősorban a csont sérüléseiről ad felvilágosítást, míg a gerincvelő állapotára vonatkozó legtöbb információt az MR vizsgálat adhatja. A pozitív kontrasztanyagos myelographia (esetleg CT-vel kombinálva) a mai napig is hasznos információkat adhat, esetleges traumás porckorongsérv vagy gerinccsatornai szűkület kimutatása esetén.

X.C.5. Gerincvelő károsodás formái

Közvetlenül a súlyos gerincvelő sérülés után, a gerincvelő csökkent ingerelhetősége alakul ki a sérülés szintje alatt. Ezt gerincvelői shocknak vagy módosult reflexaktivitásnak nevezzük. A sérülés szintje alatt, a gerincvelői neuronok azonnal kiesnek a supraspinalis központok irányítása alól, s egy areflexias állapot következik be. A spinalis shock időtartama változó átlagosan 3-4 hétig tart, de 3-4 nap, esetleg 6-8 hét között változhat (a spinalis shock megfigyelése alapján írta le 1900-ban von Monakov az ú.n. diaschisis jelenséget, amely egy ép területnek – a vele kapcsolatban lévő távolabbi állomány hirtelen károsodása okozta - deafferentációja miatt létrejövő átmeneti működészavarát jelenti!).

X.C.5.a) A gerincvelői harántlaesio

Gerincsérülések legsúlyosabb következménye a komplett gerincvelői harántsérülés, (laesio) amelyben a sérülés szintje alatt minden neurológiai functio hiányzik, s a sérülés szintjétől függően, para- vagy quadriplaegia alakul ki. Kiesik az autonóm idegrendszer működése, károsodik a belek és a hólyag beidegzése is.

X.C.5.b) Motoros működés sérülései

A gerincvelő sérülése centralis paresist („upper motor neuron lesion”) okoz, fokozott izomtónussal, fokozott mélyreflexekkel, melyekhez a pyramis pálya sérülésének jelei (Hoffmann-Trömner, Babinski jel) társulnak. A cauda equina sérülését okozó gerinctraumák, perifériás motoneuron laesiot („lower motor neuron lesion”) okoznak, izomatrophiával, csökkent izomtónussal, elveszett, vagy csökkent reflexekkel. Azok a thoracolumbalis gerincsérülések, amelyek a conus medullarist és a cauda equinat is érintik, kevert, centralis és perifériás bénulással járnak.

X.C.5.c) Az érzőrendszer sérülése

Az afferens hosszúpálya rendszerek sérülése a harántlaesio szintje alatt, az összes érzésféleség elvesztésével jár. Megszűnik az összes felületes és mélyérzés, a hő, fájdalom, tapintás, ízületihelyzet- és mozgásérzés. Elveszik a visceralis érzés is.

X.C.5.d) Autonóm működések zavara

A cervicalis és a magas thoracalis sérülések a szimpatikus pálya kilépésének szintje felett (Th.V.) hypotensiot okoznak. A splanchnicus, sympaticus vasomotor control megszűnése először súlyos posturalis hypotensiot, másodlagosan vénás kiürülési zavart okoz. Sérülést szenved a hőmérséklet controllja is az autonóm vasoconstrictio-, vasodilatatio elvesztése miatt.

X.C.6. Részleges gerincvelői sérülések

X.C.6.a) Elülső cervicalis gerincvelői syndroma

Az acut cervicalis elülső gerincvelői sérülést, a gerincvelő első részének compressioja okozza. A pyramis pálya és a tractus spinothalamicus sérülése miatt a sérülés szintje alatt hiányzik a motoros működés, károsodik a hő-, fájdalomérzés, de a tapintás, ízületihelyzet- és mozgásérzés relatíve megmarad, mert ennek afferens pályai a hátsó kötegben vannak.

X.C.6.b) A centralis gerincvelői syndroma

A nyaki gerinc hyperextensios sérülése általában centralis gerincvelői laesioval jár. A spondyloticus csigolyák és a degenerált porckorongok előről, a megvastagodott sárga szalag hátulról comprimálja a gerincvelőt, s így a sérülés a gerincvelő centralis részén alakul ki. Súlyosan sérül a legtöbb centralisan elhelyezkedő pálya, mely a felső végtagokat idegzi be (lásd Auerbach szabály!). Aránytalanul nagyfokú gyengeség alakul ki a felső végtagokon, az alsókhoz képest. Az érzéskiesés általában minimális, jóllehet ez változó, s gyakran fordul elő aspecifikus formában.

X.C.6.c) Brown-Sequard syndroma

A gerincvelő hemisectiojának a következménye, mely áthatoló sérülések következménye (pl. késszúrás, lövési sérülés). A sérülés szintje alatti végtagok paralízise jellemzi a sérülés oldalán, s a hő-, fájdalomérzés kiesése az ellenoldalon. A hátsó köteg azonos oldalon sérül, de mivel néhány rost kereszteződik, jelentős kiesés a mélyérzésben nem szokott bekövetkezni.

X.C.6.d) A gerincvelői commotio

Nem pontosan ismert patomechanizmusú kórkép, de ugyanúgy, mint a cerebralis commotio, a neurológiai functiok átmeneti zavarával jár. A javulás hat órán belül megindul, s általában 48 órán belül teljesen megszűnik (diaschisis!).

X.C.7. A gerincvelői sérülés magasságának meghatározása

A gerincvelő károsodás magasságát a gerincvelői segmentum megjelölésével adjuk meg. Később ezt összevetjük a rtg lelettel. Ismeretes a csigolyatestek és a gerincvelői szegmentumok egymáshoz viszonyitott magassági eltolódása. A csigolyatest mögött általában két gerincvelői segmentum egy-egy fele helyezkedik el, az eggyel magasabb számu gerincvelői szelvény alsó, s a kettővel magasabb számu felső fele. A Th XI-XII és LI csigolyák mögött a conus, összesen 11 gerincvelői szelvény helyezkedik el.

A nyaki gerincvelői szelvények sérüléseinél a még meglévő funkciókból következtethetünk a müködő gerincvelői szelvényre és az alatta lévő harántlaesióra.

A C4 szelvény vagy a fölötti sérülés esetén a légzőizmok bénulnak, s a beteg csak gépi lélegeztetéssel tartható életben. Ha a beteg a karját vállban mozgatni tudja, a C5 szelvény még ép. Ha az előbbi mellett a a könyök flexioja és az alkar supinatioja is kivihető a C6 szelvény is ép. Ha a könyök és a csukló extensioja is kivihető a C7 is ép. Ha a csukló flexioja is kivihető a C8 szegmentum is ép. A Th1 szegmentumban még meglévő functió esetén a kéz kisizmainak mozgatása is elvégezhető.

A biceps reflex kiválthatósága a C5 és C6 szegmentumok épségéhez kötött. A triceps reflex kiválthatósága esetén a C7 is ép.

A háti szakaszon az érzészavar magassága és a hasbőrreflexek kiválthatósága segit a maggassági diagnosisban. A thoracolumbalis átmenetben a pyramisjelek megléte a conus, hiánya a cauda sérülésére utal. A cauda equina sérülését okozó gerinctraumák, perifériás motoneuron laesiot okoznak, izomatrophiával, csökkent izomtónussal, nem-kiváltható, vagy csökkent reflexekkel. Azok a thoracolumbalis gerincsérülések, amelyek a conus medullarist és a cauda equinat is érintik, kevert, centralis és perifériás bénulással járnak.

X.C.8. A gerinc sérüléseinek kezelése

A beteg sorsát, akárcsak a fejsérüléseknél, a trauma pillanatában bekövetkező, gerincvelő sérülés mértéke határozza meg. Nincsen ma még annak esélye, hogy műtéti úton helyreállíthatjuk a sérült neurológiai functiokat, így a kezelés célja, a további gerincvelő sérülés megelőzése és a komplikációk kivédése. Idegrendszeri funkció javulás a diaschisis (gerincvelői shock) elmúlásától várható napokkal esetleg még hetekkel a sérülés, műtét után is!

X.C.8.a) A gerincvelő sérülések ellátásának főbb elvei

1. A gerincvelői működések további romlásának megakadályozása: decompressio! A csont sérülések ellátása: repozició és stabilizáció!.

2. A gerincvelő sérülés másodlagos következményeinek (oedema, ischaemia, infectio, stb.) kivédése.

3. Rehabilitáció

X.C.8.a.1) Nyugalomba helyezés

A gerincsérült betegnél legfontosabb az azonnali nyugalomba helyezés, a sérült gerincszakasz, lehetőség szerinti immobilizálása. A szakszerűtlen segítség súlyos további gerincvelői laesiot okozhat. Szállítás lehetőleg vacuum matracban, ill. a nyaki gerinc gallérral való rögzítése után történjen. A légzési elégtelenséget oxygen terapiával, asszisztált gépi lélegeztetéssel kezelhetjük. A sympathicus beidegzés zavara miatt létrejövő perifériás vasodilatatio keringési shockot okozhat. Ezért intravénásan volumen expanderek adása szükséges, alpha-receptor izgatók, iv. atropin válhat szükségessé. Ügyelni kell a beteg testhőmérsékletére, mert a gerincsérült hőháztartása is felmondja a szolgálatot, a vasodilatatio miatt a beteg túlmelegedése következhet be. A kialakuló paralyticus ileus és a gyomor dilatatioja hányást, aspiratiot okozhat, melyet gyomorszonda levezetésével kivédhetünk. A hólyag ürülési zavara miatt, hólyag ruptura következhet be, melyet hólyag katheter bevezetésével előzhetünk meg. A gerincsérülések acut ellátását követően a gerincvelő további károsodásának elkerülésére, ill. a szövődmények kezelésére több módszer áll rendelkezésünkre. A sérülést követő oedema kivédésére, mely a neurológiai statust tovább ronthatja, jól bevált módszer a glykocorticoidok és az osmoticus diureticumok adása. Próbálkozhatunk még localis hypotermiával, barbiturát kezeléssel, esetleg endogen opiát agonisták adásával is.

X.C.8.a.2) A gerinc törések kezelése (decompressio, repositio, stabilisatio)
X.C.8.a.2.a) Konzervativ kezelés

A nyaki gerinc töréseinek konzervativ kezelésére extensiót alkalmazunk. A hagyományos Crutchfield kengyel a gerinc egyirányu stabilizálását biztositja, de ez a módszer lehetőséget ad képerősitő alatt az izületi luxatiok megszüntetésére is. A "HALO" szerkezet minden irányban stabilizálja a nyaki gerincet. Az extensios kezelés , főleg a "HALO" immobilizálás a nyaki gerinc minden sérülésénél alkalmazható, de igen időigényes, gyakran hónapokig tartó eljárás.

X.C.8.a.2.b) Műtéti kezelés

A műtéti kezelés indicatioja: mint azt már korábban említettük, a gerinc sérült beteg további sorsát, a trauma pillanatában elszenvedett gerincvelő trauma nagysága határozza meg. A gerincvelő acut decompressioja csak akkor képes javítani a neurológiai deficiten harántlaesio esetén, ha gerincvelői shock okozza a tüneteket, azaz nem jött létre elsődleges gerincvelői károsodás.

A műtéti beavatkozás indicatiojának főbb irányelvei a következők:

1. Abszolút indicatiot jelent a neurológiai tünetek progressioja. Amennyiben a CT vagy az MR vizsgálat gerinccsatornai szűkületet vagy compressiot mutat ki, ebben az esetben sürgősségi műtétet kell végezni.

2. A partialis gerincvelő laesio esetében, amikor a distalis neurológiai functiok egy része megmaradt, s a radiológiai segédeljárások, gerinccsatorna szűkületet, gerincvelő compressiot mutatnak ki (pl. traumas nyaki porckorongsérv, benyomódott, törött csigolyaív, gerinccsatornában elhelyezkedő csont fragmantum) műtétet kell végezni. A nyaki gerincen a műtéti behatolás módját meghatározza az, hogy a compressiot okozó eltérés a gerincvelő előtt vagy mögött helyezkedik el. Amennyiben az eltérés a gerincvelő előtt helyezkedik el, elülső behatolásból történő decompressiora kerül sor. Ilyenkor lehetőség van a törött csigolyatest középső részének eltávolítására, vagy ha a csigolyatest intact, az intervertebralis korongon keresztül juthatunk el a gerinccsatornáig. Ritkán a gerincvelő compressioját hátulról a törött, a gerinccsatorna felé elmozdult csigolyaívek okozzák, ilyenkor a decompressio hátsó feltárás útján végezendő el. A CT/MR felvételeken vagy a myelogrammokon túl szélesnek mutatkozó gerincvelő, felvetheti a haematomyelia gyanúját. Ilyen esetekben a vérömleny, ill. a necroticus szövettörmelék eltávolítása javíthat a beteg állapotán, ebben az esetben is hátsó behatolás a követendő.

3. Lövési, szúrási, nyílt sérülések esetén a műtét célja az idegen anyag (lövedék), ill. csont fragmentumok eltávolítása, s ha lehetséges a dura zárása a későbbi fertőzéses szövődmények kivédése végett.

4. Stabilisaló műtétek

Az előbbiekben említett Denis féle gerincoszlop elmélet (ábra) mellett létezik más oszlop besorolás: Louis szerint is a gerincet 3 oszlop alkotja : a csigolyatestek és az izületek két posterolateralis oszlopa (verticalis rendszer) (ábra).

A gerinc "stabilitását" az előbbiek ellenére gyakran nehéz definiálni. A gerinc stabilitásához talán az a legfontosabb, hogy a középső oszlop intact maradjon. A hátsó és az elülső oszlop kisebb szerepet játszik a stabilitásban, mert a középső oszlop sérülése mindig együtt jár vagy az elülső, vagy a hátsó oszlop sérülésével.

Az instabilitás lehet:

  • korai( mely a sérülés pillanatában alakul ki), vagy késői (mely progresszíven romlik az idő multával)
  • mehanikai (musculosceletalis/discoligamenter): csökkent terhelési kapacitás
  • neurologiai: gerincvelői és/vagy gyöki tünetek , jelek
  • klinikai: ha a fiziologiás terhelés extrem deformitásokat okoz az izületekben

Ha durva instabilitás alakul ki, különösen incomplett gerincvelő sérülés esetén, ha az ízületi luxatiot, subluxatiot nem sikerül megoldani zárt repositioval, hátsó repositio, fusio szükséges. A nyaki instabilitások műtéti megoldása a hosszan tartó ágyban fekvést védheti ki.

Az instabilitás megszüntetésére többféle műtéti megoldás áll rendelkezésünkre. A nyaki gerinc alsó szakaszán bekövetkező törések stabilizálására lemezes-csavaros rögzítést végezhetünk a sérülés alatti, ill. fölötti csigolyatestek fusiojával, elülső vagy hátulsó behatolásból. A dens törésénél és az atlanto axialis instabilitás esetében, a mai napig is alkalmazható módszer a C.I. és C.II. csigolyaívek hátsó dróthurokkal történő rögzítése (ez korlátozza a fej forgatását). A dens töréseknél alkalmazható módszer még a dens elülső csavaros rögzítése, vagy a hátsó transarticularis desis is. A thoracolumbalis gerinc instabilitásának megszüntetésére, különböző eszközök állnak rendelkezésünkre, melyek közös jellemzője, a kétoldalon lemezzel, transpedicularis csavarokkal, vagy az ívekbe kapaszkodó kapcsokkal történő mozgásstabil rögzítés (pl. fixateur interne). Ritka esetekben szükség lehet a ventralis, vagy oldalirányból végzett lemezes ostheosynthesisre.

X.C.8.a.3) A gerincvelő sérülés késői következményei

A teljes haránt laesio következtében kialakult spinalis shock megszűnésével helyre állnak a gerincvelő automatismusai. A teljes harántkárosodás a felső cervicalis segmen-tumokban a spasticus tetraplaegiat, thoracalisan a Th.I-XII. között spasticus paraplaegit okoz. Ha a károsodás az alsó cervicalis szakaszban van, a spasticus paraplaegiához a felső végtagok részleges, petyhüdt plaegiája társulhat, amely a segmentum nívójának felel meg. Ha lumbosacralisan van, akkor részleges vagy teljes pettyhüdt paraplaegia marad vissza. A spasticus plaegián kívül túlsúlyra jutnak a jellegzetes flexor synergismusok, kezelés hiányában igen súlyos kontraktúrákkal. A laesio alatti testrészeken maradandó lesz a somatosensoros afferentatio teljes hiánya, valamennyi érzésfélre vonatkozóan teljes az anaesthesia. Megjelennek a hólyag, ill. szervi automatismusok. A C.III-V. segmentum károsodása a n. phrenicus bénulást is okoz, a légzőmozgások további beszűkülése miatt a beteg csak mesterséges lélegeztetéssel tartható életben. A kellően nem gondozott betegen, további szövődmények bontakozhatnak ki (Pl.:urogenitalis eredetű vagy felfekvésekből származó sepsis, mely exitushoz vezethet). A mai ápolási feltételek mellett, a heveny krízisek lezajlása, a szerv automatismusok kialakulása után a gerincvelő teljes haránt laesioja ellenére is életképesek lehetnek a betegek, ezért igen fontos a gerinc stabilizálása után a lehető legrövidebb időn belül elkezdett rehabilitáció.

Posttraumás syringomyelia: A centralis gerincvelő károsodást szenvedő betegeknél észlelhetjük, hogy a sérülést követően hónapokkal, esetleg évekkel, a neurológiai functio további romlása következik be. Ezekben az esetekben igen gyakran találjuk a centralis gerincvelői üregképződést a tünetek hátterében. Amennyiben a neurológiai functiók progressiven romlanak, műtéti megoldást kell végeznünk.

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Számlálók

  • Oldal megjelenítések: 118,650
  • Egyedi látogatók: 13,715
  • Regisztrált felhasználók: 3
  • Blocked Users: 0
  • Publikált tartalmak: 142
  • Server IP: 178.238.222.133
  • Az Ön IP címe: 24.98.38.87
  • Indulás: 2008-11-28

Tartalom megosztás

Tartalom átvétel