VII. A Gerincdaganatok

 


A gerincvelőt károsító daganatok a gerincvelőhöz viszonyított helyzetük alapján három csoportba oszthatók:

  1. extraduralis daganatok
  2. intraduralis extramedullaris (juxtamedullaris)
  3. intramedullaris daganatok

Az összes gerincdaganatok 50 %-a az ú.n. juxtamedullaris tumorok közé tartozik. Ezek túlnyomó többsége meningeoma, ill. neurofibroma. Ezeknél ritkábbak az angiomák, fibromák, lipomák, dermoidok. A meningeomák általában a dura belső felszínéhez tapadnak, hosszúkás szilva alakú tumorok, amelyek a gerincvelőn benyomatot alkotnak, de azt nem infiltrálják. A neurofibromák a gerincvelői gyökerek Schwann sejtjeiből és fibroblast elemeiből fejlődnek. Az arteriovenosus angiomák nem valódi tumorok, hanem fejlődési rendellenességek, lehetnek intramedullarisak; intraduralis és extramedullaris; illetve extraduralis lokalizációjúak. Tüneteket akkor okoznak, amikor a kórosan vékony falú erek megrepednek és vérzés jön létre a gerincvelőt körülvevő subarachnoidalis térben. Bizonyos formákban a "steal-phenomen" révén (fistulosus formák, nagy arterio-venosus shunttel) ischaemiás pathomechanizmusúak.

VII.A. Az extraduralis daganatok

Leggyakrabban rosszindulatú daganatok, elsősorban a prosztatarák a tüdő, emlő, vese és a pajzsmirigyrák csigolya áttétei terjednek be a gerinccsatornába. Többnyire elhelyezkedésüknek megfelelően radicularis fájdalmakkal indulnak, majd fokozatosan, de általában gyorsan kialakulnak a gerincvelő compressiojának, ill. harántlaesiojának tünetei. (ábra) A pyramispálya sérülékeny volta miatt a motoros tünetek mindig súlyosabbak a sensibilitas zavarainál, de éppen mivel többnyire rosszindulatúak, gyorsan növekedő daganatokról van szó, hamarosan kialakulnak a teljes gerincvelő harántlaesio tünetei. A diagnosis felállításában a gerinc rtg. vizsgálatának igen nagy jelentősége van, mert a csigolya áttétek a rtg. felvételeken többnyire igen jól felismerhetők. A csigolyatestek ék alakú összeroppanását, az ívek pusztulását, osteoliticus folyamatokat látunk. Liquorblock jöhet létre (Queckenstedt-tünet). A liquorban nagymértékben emelkedik az összfehérje, néha ez olyan méreteket elérhet, hogy liquor vétel után a fehérje azonnali megalvadása észlelhető. Amennyiben a gerinc rtg. felvételen csigolya destructio nem látható, a daganat pontos helyének megállapítása MR, CT vizsgálattal, vagy myelographiával történik. Ha a daganat egy segmentumra lokalizált, az onkológiai kritériumoknak megfelelően teljes eltávolítás lehetséges az esetek nagy részében. Több szegmentumra terjedő elváltozás esetén a sebészi beavatkozás csak palliatív lehet.

VII.B. Extramedullaris, intraduralis (juxtamedullaris) daganatok

A gerincvelő oldalsó vagy hátsó felszíne mentén helyezkednek el, és először a megfelelő érző gyökereket tartják nyomás alatt. Ezért ezekre a daganatokra az esetek túlnyomó többségében tartós, hónapokon keresztül fennálló radicularis fájdalom jellemző. Mivel az extramedullaris tumorok praedilectios helye a gerincvelő alsó nyaki, ill. a középső háti szakasza, ezért a gyöki jellegű fájdalmak rendszerint a nyakon, a lapockába, a felső végtagba sugározva, vagy a törzsön, övszerű fájdalmak formájában jelentkeznek. Az extraduralis daganatok jellegzetes fajtái az ú.n. homokóra tumorok (neurinomák), melyek a gerinccsatornából beterjednek a mellüregbe a kitágult foramen intervertebralen keresztül. Natív rtg. vizsgálattal felismerhetők. Az ilyen típusú, és hosszú időn át fennálló valamelyik gerincvelői gyökér lefutását követő fájdalmak extramedullaris daganat jelenlétére terelik a gyanút. A törzsön jelentkező féloldali vagy kétoldali radicularis fájdalmak nemegyszer gyomor, epehólyag vagy pancreas betegség benyomását keltik, s a betegek sokszor ilyen alapon állnak kezelés alatt. Ha a daganat elpusztítja a megfelelő hátsó gyökeret, a fájdalmak spontán megszűnnek. A daganat további növekedése során compressio alá kerül maga a gerincvelő. Mivel a pyramispálya mint ontogenetikailag fiatal pálya a nyomással, ill. táplálási zavarokkal szemben igen érzékeny, legelőször a pyramis laesio jelei következnek be. Elsősorban azonos oldali alsó végtag paresis, még akkor is, ha a daganat a cervicalis szakaszon keletkezik, minthogy az Auerbach-féle törvény értelmében a gerincvelőben a hosszabb pályák rostjai kívül haladnak. Természetesen a daganat növekedése során a cervicalis lokalizáció esetén az alsó végtag gyengüléséhez később felső végtag paresis is csatlakozik és hemiparesis alakul ki, a pyramis laesio egyéb tüneteivel (hasreflex-kiesés, saját reflex-fokozódás, kóros reflex megjelenése stb.). Ha a tumor tovább növekszik, compressio alá kerül a spinothalamicus pálya is, majd a Goll-Burdach nyaláb, ezért a daganattal ellentétes oldalon hő- és fájdalomérzés-csökkenés, azonos oldalon gnosticus érzészavarok alakulnak ki. Tehát az extramedullaris daganatokra jellemző a radicularis fájdalmak után kialakuló Brown-Secard-syndroma. Később természetesen, ha idejében nem ismerik fel, és nem távolítják el a daganatot, a növekedés során már gerincvelő harántlaesiojának tüneteit okozza, tetra- vagy paraplegiával és vegetatív tünetekkel (ábra1, ábra2). Az MR, CT vizsgálat segít a daganatot kimutatni, a lumbalis liquort csakúgy, mint extraduralis daganatok esetén compressiora utaló nagyfokú fehérjeszaporulatot mutat. A liquor nyomásvizsgálatakor blokkot észlelünk (Queckenstedt-tünet). Az extramedullaris tumorok sorában megemlítésre szorul a cauda equina daganata. Az esetek többségében itt is meningeomákról, ill. neurofibromákról van szó, de nem ritkák ezen a területen a filum terminaleból kiinduló ependymomák sem. A cauda tumorokra jellemzőek a heves alsó végtagi radicularis fájdalmak, hosszú ideig minden más neurológiai panasz nélkül. A fájdlmak köhögésre, tüsszentésre fokozódnak. A daganat növekedése során ugyancsak radicularis kiterjedésű érzészavarok, valamint a hólyag- és székürítési zavarok jelentkeznek, pyramis-tünetek természetesen nincsenek jelen, hanem a második motoros neuron sérülésének megfelelően az alsó végtagi reflexek csökkennek, ill. kiesnek. Ha idejekorán nem történik sebészi beavatkozás, petyhüdt paraplegia következik be izomatrophiával, fibrillatio, később pedig súlyos contracturák. Kiterjedt cauda daganatok esetén előfordul, hogy lumbalpunctio alkalmával egyáltalában nem vagy csak néhány csepp liquor ürül, amelynek igen magas a fehérjetartalma. MR, CT vizsgálat segít a diagnosis felállításában. Néha a natív gerinc rtg.-n a gerinccsatorna izolált kiszélesedése figyelhető meg a daganat elhelyezkedésének megfelelően.

VII.C. Az intramedullaris daganatok

A gerincvelő szürke-, vagy fehérállományából kiinduló daganatok leggyakrabban az ependymomák és astrocytomák csoportjába tartozik. A klinikai képre jellemző:

  1. a radicularis fájdalom hiánya
  2. a gyorsan megjelenő hő- és fájdalomérzés-csökkenés a daganat nívójától distalisan
  3. fokozatosan kialakuló és súlyosbodó gerincvelői harántlaesio.

A lefolyás általában gyorsabb, mint az extramedullaris daganatok esetén, de itt sem ritka a hosszú hónapokra terjedő anamnesis. Lumbalpunctioval az összfehérje érték emelkedett, de nem olyan mértékben, mint az extramedullaris daganatok esetén. MR, CT vizsgálat segít a diagnosis felállításában. (ábra) A conusban keletkezett daganatok tüneteire jellemző a perianalis érzészavar, valamint a hólyag és végbél ürítési zavarok. Megjegyezzük, hogy mivel a conus magasságában már nincs pyramispálya, pyramistüneteket nem észlelünk, éppen ellenkezőleg, mivel a tumor a körülötte futó gyökerekre nyomást gyakorol, a patella és Achiles-reflex kiesése észlelhető, radikuláris típusú érzészavarral. A tünetek meglehetősen hasonlók a cauda tumorok tüneteihez, elkülönítésük többnyire csak a képalkotó eljárásokkal, esetleg myelographiával lehetséges.

VII.D. A gerinc daganatok kezelése

A gerincdaganatok kezelésének egyetlen módja a minél korábban elvégzett műtét, amelynek célja a daganatnak lehetőleg gyökeres eltávolítása, és ezáltal a gerincvelő vagy cauda rostok felszabadítása a nyomás alól. A gyökeresen eltávolított meningeoma, neurinoma vagy philum terminale ependymoma kiújulásával nem kell számolni. Az időben végzett műtét a gerincvelő funkcióinak teljes helyreállítását eredményezi. Az intramedullaris daganatok gyökeres eltávolítása csak ritkán keresztülvihető. Mivel ezek a daganatok meglehetősen sugárérzékenyek, a műtét postoperatív rtg. besugárzással kiegészíthető. Az áttéti gerincdagnatok prognózisa általában nem jó. Ennek ellenére a modern gerincsebészeti koncepció a minél radikálisabb daganateltávolításra és a gerincoszlop rekonstrukciójára törekszik (fixateur interne, csontcement, allograft stb.) még előrehaladott állapotban is.

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Számlálók

  • Oldal megjelenítések: 200,146
  • Egyedi látogatók: 21,225
  • Regisztrált felhasználók: 3
  • Blocked Users: 0
  • Publikált tartalmak: 147
  • Server IP: 178.238.222.133
  • Az Ön IP címe: 176.63.20.115
  • Indulás: 2008-11-28

Tartalom megosztás

Tartalom átvétel